Kérdés:

Manapság gyakori téma keresztyén körökben a törvényeskedés. Sokan el is hagyják az ilyen közösségeket, mert nem tudnak megfelelni az ottani elvárásoknak. Ez a mi közösségünket hogyan érinti?

Válasz:

A kérdésre két alkalommal szeretnék válaszolni. Most a törvényről, kegyelemről és a törvényeskedésről általában. A következő alkalommal pedig arról, hogy ez hogyan érint bennünket, a mi közösségünket.

1.) Idézet Csia Lajos írásából

Ezeket 1947-ben, Balatonszárszón megtartott Bibliai Konferencián mondta el, amit egy kis könyvecskében is kiadtak.

„Ha a keresztyénség szívét, lényegét, a kegyelmet akarjuk megismerni, az emberi történelem zavaros vizeiből vissza kell mennünk abba a régi időbe, amelyben még nem hangzott el a „Kezdetben” szó. Amikor még nem volt más csak az Isten. […] Van egy rés, amelyen behatolhatunk Isten végtelenségébe: egy szentírási szó a jelenen ablakot nyit, hogy ellássunk a múltba, az elé a határkő elé, melynek neve „Kezdetben”. Ez a szentírási szó: a világ alapítása előtt megölt Bárány. Ehhez… egy másik szentírási szó csatlakozik: akiknek neve a világ alapítása előtt beíratott az Élet könyvébe. […] Hogy a teremtésben bármi is megmaradjon, azt csak Isten hűsége és az isteni Szellem ereje viheti véghez. […] A teremtés előtti Istenben csak a kegyelem világát leljük: életre kijelölteket, előre megáldozott Bárányt. […]”

Ezzel teljesen egyet lehet érteni. A keresztyénség szíve, lényege valóban a kegyelem. Ef 2:5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)

Ján 1:17b a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.

Azonban láttuk, hogy a teremtés előtt a kegyelem a megölt Bárányban mutatkozott meg. Vagyis Isten tudta, hogy lesz bűn, és előre gondoskodott az áldozatról, a bűn eltörléséről, hogy emberek neve bele kerülhessen az élet könyvébe, amely a Bárányé, J. Kr.-é.

Észre kell vennünk egy másik dolgot is. Törvény már ekkor is volt. Nem a mózesi törvény, hanem másféle törvény. Az a törvény, hogy a bűn zsoldja halál, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Különben mi értelme lett volna a megölt Báránynak és az élet könyvébe való beírásnak?

Sőt tovább menve: Törvény mindig volt, és mindig lesz. Nem mózesi törvény, de törvény. Amit Isten mond, kijelent, az törvény. 2Sám 7:19 … íme szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten! Zsolt 2:7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nekem: Én fiam vagy te…

Az Édenben is volt törvény: 1Móz 2:17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.

Istennek sokféle törvénye van. Annak idején, amikor a törvényadó Istenről volt szó, ezeket részletesebben láttuk. Most csak megemlítem, hogy vannak: természeti törvények, a cselekedetek és a hit törvénye, a J. Kr.-ban való élet szellemének törvénye, a bűnnek és a halálnak a törvénye. A szabadság törvénye, és a mózesi törvények. Ezek is többfélék. A tízparancsolat különleges helyet foglal el. Vannak erkölcsi törvények, istentiszteleti- és az áldozatokról szóló törvények.

Ezeket azért említem újra, nehogy a törvényekre úgy nézzünk, mintha valami rossz lenne. A törvény Istentől való, és a maga helyén, a rendeltetése szerint mind jó.

2.) Mire való a törvény?

Isten törvénye általa kormányozza a mindenséget. Törvényei az emberiség javát szolgálják, az élet, a teremtett világ és a rend fenntartását. Ő a rend Istene. Ugyanakkor a törvények kifejezik Isten felségét és szentségét, mert a törvényeket Ő adta, és Ő kéri számon.

A törvény azért is szükséges, hogy tudjuk, mi a bűn. A törvényszegés a bűn. 1Ján 3:4b a bűn pedig a törvénytelenség. Isten nem a halálunkat akarta a törvény által, hanem a Róm 7,13 szerint azt, hogy megtessék a bűn… hogy felette igen bűnös legyen a bűn. Törvény nélkül nem ismerem, mi a bűn. A bűn ismerete nélkül pedig nem értjük meg azt sem, mi a kegyelem. Gal 3:24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.

Újabb idézet Csia Lajostól: „A törvény fölkelti a vétkezőben az utolsó életösztönt: szabadulni a bűntől! Előbb a maga erején próbálja; aztán ebbe belefárad, s akkor kapja meg Isten Szellemét, ki ráébreszti a kegyelem édes valóságára. Ennyiben áldott a csalódásba verő, meddő harcra késztető törvény is! A törvény nem ad életet, csak a tagjainkban levő halált, a jóra való képtelenséget teszi még érzékelhetőbbé; de olyan hatású, mint halálos betegségben a fájdalom: orvoshoz kerget! A törvény szétrombolja az emberi dicsőség utolsó foszlányait, hogy megvalósítsa Isten dicsőségét”.

3.) A hívő embernek már semmi köze sincs a törvényhez?

Számunkra vége a törvénynek? Nem! Máté 5:17 Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Róm 8:4 Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint.

Vannak hívők, akik úgy gondolkoznak, hogy ránk nem vonatkozik semmiféle törvény. Mindentől szabadok vagyunk. Emiatt könnyelműek, nem félnek vétkezni. Ehhez a magatartáshoz egyrészt a „könnyű evangélium” hirdetése járult hozzá, másrészt az, hogy szerettük volna, ha megspórolják a törvény megtartásának kudarcából fakadó csalódást. De ezekkel nem tettünk jót, mert a megspórolt küszködés eredménye az, amit a bebábozódott lepkékről tudunk. Azok csak akkor lesznek életképesek, ha nagy kínnal, keservvel átrágják magukat az őket zárva tartó tokon. Amelyiknek segít az ember, és a küszködést megspórolja, abból nyomorék, beteg, életképtelen lény lesz. A törvény mellőzésének hasonló az eredménye: Hívőnek nevezett, de szellemileg beteges ember. Mert aki nem tiszteli a törvényt adó Istent, az nem érti meg a kegyelem Istenét sem. Kr. megváltott a törvény átkától. Pál apostol sokat harcolt azért, hogy megértsük, az üdvösség kegyelemből van, nem a törvény megtartásáért jár. De nem vet el mindenféle törvényt. 1Kor 9:21 A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé [lettem], noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való.

Mit jelent Kr. törvénye? Nem azt, hogy eltörölte Isten törvényét. Hiszen az előbb olvastuk, hogy azt betöltötte. Részünkre azt jelenti Kr. törvénye, hogy mi, akik önmagunkban képtelenek vagyunk maradéktalanul Isten törvénye szerint élni, J. Kr. a bennünk lakozása által minket is alkalmassá tett arra, hogy Isten törvénye, Isten akarata, Isten Szava, Igéje szerint éljünk.

4.) Mai tapasztalatok

Annyit harcoltunk a törvény ellen a kegyelem elfogadtatásáért, hogy a végén sokan ellenségként tekintettek a törvényre, és nem valósulhatott meg az életükben, amit Csia írt: „A törvény fölkelti a vétkezőben az utolsó életösztönt: szabadulni a bűntől!” Mert nem is nagyon tudják, mi a bűn. Elméletileg igen, de nem törte őket össze a bűn súlya. Az bizonyítja ezt, hogy gyülekezetbe járók közül vannak, akik képesek bűnben élni. Nemcsak elbuktak, hanem benne élnek.

Valahogy úgy jártunk, hogy szerettük volna, ha megspórolják „a csalódásba verő, meddő harcot”. Amikor aztán ezt elértük, „Isten Szelleme nem volt ott, hogy ráébressze a kegyelem édes valóságára”. Helyette olyasmi alakult ki bennünk, hogy semmit nem vár el tőlünk Isten. Az üdvösségünkért valóban nem vár el semmit, csak fogadjuk el hittel. De utána elvárja, hogy „mértékletesen, igazán és szentül éljünk”. Ne olyanok legyünk, mint az elkényeztetett gyerekek, akik mindig csak kapnak, és azt gondolják, körülöttük forog a világ, és nincs semmi kötelességük.

E világ szelleme is a törvénytelenséget táplálja bennünk. A neoliberalizmus, a szabadságjogok, a jólét mind azt erősítik, hogy ne tűrjünk semmiféle szabályt. Senki ne mondja meg, mit kell tennem, mi a kötelességem. Csaknem mindenki ismeri a jogait, de a kötelességekről nagyon ritkán esik szó; tudja, mi jár neki, de hogy ő mivel tartozik másnak, arról nem akar hallani. Ez a hívő embereknél abban mutatkozik meg, hogy ha valaki említi pl., Olv. Ef 4,25-32: Ne hazudj, ne haragudj, ne lopj, ne mérgeskedj, bocsáss meg, stb., akkor azt mondják, vagy gondolják: „Már megint a törvény! Ehhez nekem semmi közöm!” Pedig van köze mindenkinek. Aki még nem hívő, az törjön össze, hogy Isten ezt kívánja, és ő ezt vagy nem akarja, vagy képtelen megtenni. És összetörve kiáltson irgalomért. Aki pedig már hívő, annak a tudomására adja az Úr, hogy ez a méltó Hozzá, és járjon méltóan az Úrhoz, mert kapott már hozzá kegyelmet és erőt is.

Szeretik azt hallani, hogy Isten úgy fogad el, ahogy vagyok. Bűnösen. Szeretik hallani, hogy az igazi bűn Isten előtt, ha valaki nem hisz J. Kr.-ban. Azonban vannak, akik itt megrekednek. Évek múlva sem változik az életük, mindig ugyanazoknak a bűnöknek a megkötözöttei. Az Úr nem azért fogad el bűnösen, hogy bűnben maradjak. Róm 13:12-13 Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. ¹³ Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és irigységben.

A törvényeskedés, ha azt hirdeti valaki, hogy az üdvösséghez a törvény megtartása szükséges: Ha nem ölsz, nem lopsz, stb., ha Isten minden akaratát teljesíted, akkor üdvözülsz. Törvényeskedés az is, amikor valakitől nem az Úr, hanem egy másik ember, a gyülekezet vezetői, vagy a gyülekezet szellemisége vár el valamit, és ha azt nem teszi meg, akkor azt mondják: hogy Isten ellen vét. Ezek károsak, és valóban vannak a gyülekezetekben törvényeskedések. A következő alkalommal bővebben beszélek erről. De az a tapasztalatom, hogy hamar rásütik a törvényeskedés bélyegét arra is, ami nem az. Arra is, amit az Úr kíván, vagy ami a gyülekezeti rendhez tartozik.

Befejezés:

A nagy kegyelem korszakában élünk. Ami nem azt jelenti, hogy azt teszünk, amit akarunk. A kegyelem nem lehet a bűn palástja! Hanem azt jelenti, hogy Isten a J. Kr. és a Szt. Sz. által a hívő embert képessé tudja tenni arra, hogy Isten akaratát tegye. A törvényeskedés pedig emberi akaratnak isteni akaratként való feltüntetése, és a másikra erőltetése. Ettől őrizkedjünk! Ámen